A téli időszak kedvenc fűszerei a fahéj és a szegfűszeg, kinek ne jutna eszébe róluk a Karácsony, a forralt bor, vagy mézeskalács. De tudtátok, hogy nemcsak finomak és illatosak, de egészségesek is?
A FAHÉJ
A fahéj a fahéjfa vagy a kasszia kérgéből készült fűszer, Sri Lankáról és Indiából évezredek óta importálják. A fahéjfa Srí Lankán és a Szunda-szigeteken honos, a kasszia Kínában.
A két főbb variáns íze különböző. Az amerikai konyhában népszerű kínai (kasszia) fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni (zeylanicum) fajta enyhébb, pikánsabb ízű. Őrletlen állapotban kinézetük is könnyen megkülönböztethető: a ceyloni fahéj vékonyabb (papírszerű), a kínai 1 mm-nél vastagabb és fás.
A fahéj legismertebb és legtöbbet kutatott hatása a vércukorszint-szabályozó képessége. Kísérletek bizonyítják, hogy szénhidrátdús étel fahéjjal való együttes fogyasztását követően a vércukorszint hirtelen emelkedése, majd hirtelen esése mérsékeltebben mutatkozik, mint az étel önmagában történő fogyasztását követően.
Vércukorszint-kiegyensúlyozó hatása mellett jótékonyan hat a vér trigliceridszintjére is, zsírdús ételek fahéjjal való kiegészítését követően jelentősen csökken a vérben megjelenő trigliceridek koncentrációja.
A fahéjkivonat hatását fogínygyulladásos eseteknél is vizsgálták. Az eredmények szerint a fahéjkivonat, kisebb mértékben ugyan, mint a klórhexidin, de csökkenti a plakkok számát és a fogíny gyulladását.
Egy másik vizsgálatban kiderült, hogy a fahéj gátolja bizonyos baktériumok – köztük az E. coli - szaporodását, illetve bebizonyosodott, hogy az influenzavírus fehérjeszintézisét is, s ezáltal a vírusok túlélését. A fűszer liofilizált, azaz fagyasztva szárított kivonata kísérletekben fokozta az agy glükózfelhasználását, így javította az szellemi teljesítőképességet.
Fogyasztását azonban nem szabad túlzásba vinni, bizonyos összetevői ugyanis nagy mennyiségben mérgezőek: az őrölt fahéjban található olajok (eugenol, kumarin) irritálhatják a száj, a gyomor és a belek nyálkahártyáját vagy vérzékenységet okozhatnak. Így tehát a fahéj gyógyászati alkalmazása csak olyan speciális készítményekben engedélyezett, amelyekből ezeket az összetevőket már kivonták.
A SZEGFŰSZEG
A szegfűszeg a 18. századig csak őshazájában, a Maluku-szigeteken termett, manapság főleg a trópusi Afrikában, Zanzibáron és Madagaszkáron termesztik.
A fűszert a pirosló virágbimbókból készítik: a zsenge bimbókat pálmalevélbe csomagolva szárítják, amíg a közismert barnára nem sötétednek. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet, innen a szegfűszeg név.
A benne található eugenol vegyület az egyik leghatékonyabb gyulladáscsökkentő. Kísérletek során kimutatták, hogy a szegfűszeg a makacsabb gyulladásokat is 15-30%-al csökkenti. Olyan flavonoidokat és antioxidánsokat tartalmaz, melyek szintén erős gyulladáscsökkentő tulajdonsággal rendelkeznek. A szegfűszegolaj nyugtatja az ízületi gyulladásokat, használhatjuk masszírozásra, de borogatásként is.
Enyhe érzéstelenítő, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatása miatt hatékonyan enyhíti a fogfájást, gyakran alkalmazzák a gyulladt fog és fogíny kezelésében. Alapanyaga a legtöbb szájspraynek, szájöblítőnek, de például a Gingisol fogíny- és szájápoló oldatnak is.
Enyhíti a torokfájást, és csökkenti a száraz köhögés tüneteit, Kíméletesen segíti a gyomor működését, javítja az emésztést, de ajánlott hasmenés, hányás, puffadás ellen is. A szegfűszeg olaj viszont irritálhatja a gyomrot, ezért inkább főzet formájában fogyasszuk.